Acest site este arhivat. Toate funcționalitățile interactive sunt dezactivate.

Stratégiahiány emészti műemlékeinket

09.07.2009 · Solya Emilia · Nyugati Jelen

Nehéz kérdések a belvárosi épületek jövőjéről

Stratégiahiány emészti műemlékeinket

Aradon a vártnál többen (de nem elegen) jöttek el arra a kerekasztal-beszélgetésre, amelyre az Aradi mozgalom (Mişcarea Arădeană) civilszervezet potenciális partnereket hívott meg a történelmi épületek, értékes műemlékek rehabilitálását és ezáltal a város kulturális identitásának a visszaszerzését szorgalmazó „Restauratio in integrum” nevű projekt lebonyolítására.

Amint arról a Nyugati Jelen július 7-i számában beszámoltunk, a Claudiu Cristea (többek között városi tanácsos) által vezetett civilszervezet egy merész tervvel állt elő: építészhallgatók segítségével egy adatbázist készítenek a történelmi belváros legrosszabb állapotban lévő, életveszélyes épületeiről. Az épületeket szakemberek segítségével lefényképeznék, kiállításon bemutatnák a nagyközönségnek, előkeresnék a régi tervrajzokat, összegyűjtenék az összes építészeti tanulmányt, majd a végső fázisban – ha sikerül más civilszervezetek segítségével finanszírozást találni – belevágnának a rehabilitálásukba.

A projekt önmagába véve valóban figyelmet érdemel, csak az a kérdés, ki fogja őket támogatni? Hisz az önkormányzat is elindított egy ehhez hasonló projektet Hist Urban néven a történelmi városrész rekonstrukciójának céljából, és az ennél dolgozó szakemberek is jól tudják, nem könnyű feladatról van szó. Kolosszális összegek szükségesek egy-egy emlékmű felújításához.

A Jelen Házban megtartott mai előadáson az Aradi mozgalom civilszervezet vezetői lehetséges partnereket kerestek projektjükhöz, melyet a temesvári építészeti egyetem egyik ötödéves hallgatójával indítanak el.

A fórumra eljött többek között számos aradi műépítész, tanár, egyetemi hallgató, a temesvári építészeti egyetem dékánja, de jelen volt Bognár Levente aradi alpolgármester, Jarco Simion, az aradi szerb kisebbség egyesületének vezetője, illetve Bujor Buda, az aradi Pro Urbe Egyesület elnöke is.

A projekt bemutatása után érdekes vita indult Arad építészeti arculatáról, a történelmi jelentőségű épületek lerombolásáról, illetve elhanyagolásáról, a törvénybe ütköző, értékeket pusztító építkezésekről és bontásokról, valamint sok másról.

Claudiu Cristea a jól ismert realitást vázolta, rámutatva: nagyon sok régi épületet helytelenül rehabilitáltak, eltüntetve az egykori díszes elemeket, szobrocskákat. Arra kérte a jelen levőket, fogjanak össze egy partnerkapcsolatban, mellyel megmenthetnék a sürgősen javításra szoruló, omladozófélben lévő épületeket.

A temesvári építészeti egyetem dékánja gratulált a kezdeményezéshez, szerinte a nyári gyakorlatok alatt több temesvári hallgató is örülne annak, ha részt vehetne a projektben.

Bognár Levente megjegyezte: „tragédia, ami a város főépületeivel történik”, szándékos pusztítással jellemezve az elmúlt 20-30 évet. „1989 után műemlékek tűntek el a város területéről” – mondta, utalva a visszaszolgáltatott épületek jelenlegi állapotára is, melyért elsősorban maguk a lakók vonhatók felelősségre. Az alpolgármester szerint nincs egy reális szabályozás ezen épületek karbantartására, stratégiahiányban szenved a város, másrészt csak a központban több mint 50 olyan épületről tudnak, melyben 25-30 lakó él, és a lakótársulásoknak nem áll szándékukban rehabilitálni az ingatlanokat. „A fő kérdés: honnan szerzünk majd pénzt a rehabilitálásra?” – mondta.

Bujor Buda, a Pro Urbe Egyesület elnöke teljes támogatásukról biztosította a civilszervezetet, mondván: csakis olyan partnerségekben vállal szerepet, melyeket még nem fertőzött meg a politikum. Többek között enyhén bírálta, hogy a megyei kulturális igazgatóság nem küldött egyetlen képviselőt sem a megbeszélésre, holott az intézmény egyik legfontosabb feladata lenne a műemlékvédelem. A városvédő szerint Arad egyik nagy hiányossága, hogy nincs kiépítve turisztikai infrastruktúrája, illetve, hogy a történelmi jelentőséggel bíró épületekről alig kapnak valami információt az Aradra látogató turisták. „A régi Arad jó részét tönkretették, az értékes épületek helyén pedig magáncégek építkeznek. Ha a turisták ellátogatnak hozzánk, ki fog nekik majd mesélni a régi Aradról? Sajnos nincs elég hatalmunk ahhoz, hogy megakadályozzuk a város orcáján sebet ejtő vágásokat” – mondta.

Jarco Simion a szerb kisebbség vezetője az emlékműkről lelopkodott táblák helyzetét hozta fel példaként.

De kisebb-nagyobb szemrehányásokra is sor került, Aida Botos műépítész úgy véli, a polgármesteri hivatalnak nincs szüksége az aradi építészek munkáira. Utalva itt azokra az önkormányzat által meghirdetett versenyekre, amikre több műépítész is benevezett értékes munkákkal, melyeket azonban becsúsztattak a polgármesteri hivatal fiókjaiba. „Kérdezem én akkor, hogy miért harcolunk mi? Miért nem veszik figyelembe a mi javaslatainkat is? És miért van az, hogy engem a szakmámban egy apró hibáért is megbüntetnek, a gyalogosokat veszélyeztető omladozó épületek tulajdonosait pedig nem vonják felelősségre?” – panaszkodott a szakember, aki szerint nemcsak a régi épületeket, hanem a régi időket idéző egykori piactereket, sétányokat is érvényesíteni kellene. „Hol vannak az önkormányzat által régen készített szakdokumentumok, műszaki tervrajzok?” – kérdezte.

Számos kérdés felmerült és többen egyetértettek abban, hogy a város sürgős rehabilitálásra szorul, csak éppen a szükséges lépéseket kell megtenni efelé.

Hogy a későbbiekben hogyan alakul az Aradi mozgalom projektje, illetve, hogy születnek-e valós partnerkapcsolatok, nem tudni. De ennyi éves nemtörődömség után már az is előrelépésnek számíthat, hogy egyáltalán a nyilvánosság előtt elismerik a város valós problémáit.